A legek borvidéke – a Kunsági borvidék

Azt is mondhatjuk, hogy az egyik legnagyobb harc nyertese, hiszen létrejöttét az alföldi emberek futóhomokkal és filoxérával vívott küzdelmének köszönheti. Az Alföld síkságainak nagy részét ugyanis homok borítja, amely megnehezítette az itt élők boldogulását a mezőgazdaságban. A helyzetet jól lefesti, hogy a nyugati utazók csak Európa Szaharájaként emlegették a Kiskunságot. Mivel azonban az éghajlati viszonyok kedveztek a szőlő- és gyümölcstermesztésnek, így hamar népszerű módja lett a homok megkötésének és a boldogulásnak a szőlőtőkék telepítése. 

Bár ez a munka komoly feladatot rót az emberekre, a filoxéravész idején megtérült a rá fordított energia. Kiderült ugyanis, hogy az egész országban óriási károkat okozó betegség a homokos talajon nem él meg. Így a pusztítás után különösen felértékelődött ez az immunis terület.

A nagy kiterjedés ellenére mégis ez a legrosszabb termőbiztonságú borvidékünk. Ezt pedig a változatos, szélsőséges időjárásának köszönheti, amely aszályos, forró nyarakban és kemény, hideg telekben mutatkozik meg. A Kunság szőlősgazdái számára nem ismeretlenek a tavaszi és az őszi fagyok, nyáron pedig a szőlőtőkék napperzselése.

Nem kell különösebb matektudás ahhoz, hogy a nagy területen termesztett szőlőkből a legtöbb megtermelt borral rendelkező borvidék címét is a Kunságnak ítélhetjük, mert az ún. tömegtermelésű borokban (kocsmaborokban) sokáig erős volt a vidék. Manapság azonban már egyre több pincészet készít üde, gyümölcsös, minőségi borokat. Úgy tartják, hogy az itt termelt bor a mindennapok bora. A rozék között már az ország legjobbjai közé is választottak erről a borvidékről.  

A területek nagyrészét inkább a fehér szőlőfajták teszik ki, mint például a Bianca, az arany sárfehér, az ezerjó, a cserszegi fűszeres, a rizlingszilváni, a kövidinka vagy a kunleány. A vörösborok között az első helyen a fűszeres illatú kadarka és a karakteres kékfrankos áll, de található itt minőségi bort adó zweigelt és cabernet franc és cabernet sauvignon is.