Kérdésed van? Hívj minket! +36 30 2081299


Héjon áztatás vagy kácis lesározás

A kékszőlőt taposással zúzták szét, majd a kádban rövid héjon erjesztéssel készült az egri vörösbor, amely a szőlőhéjból kiázott festékanyagtól sötétvörös, szinte feketébe hajló színt kapott. A módosabb gazdák az erjesztést felfelé szűkülő kádakban végezték, így a keletkező szén-dioxidot jobban meg tudták őrizni. Az egri bikavér jó minőségét nemcsak a kedvező földtani és éghajlati viszonyoknak köszönhette, hanem a riolittufába vájt hűvös pincéknek is jelentős szerepük volt.

Szekszárdon a kácis lesározásos eljárás volt a vörösbor készítésének módszere, amely a balkáni típusú vörösborkészítés hagyományait őrizte. A taposással összezúzott szőlőt a kácikba (azaz fakádakba) öntötték, és naponta többször lenyomták az erjedő mustba a képződő törkölykalapot. Az erjedés utolsó fázisában a törkölykalapot szőlőlevelekkel takarták be, löszös sárral betapasztották, így a levegőtől elzártan érlelődött a bor. A hideg löszpincékben az erjedés lassú volt, 20–25 napig is eltartott, ezalatt a bor almasav tartalma lebomlott, így bársonyos karaktert kapott tőle az ital.