Az aszú készítéséről

Terem vagy csinálják?

Mi hát a különbség? A fent említett természetes aszúborok tulajdonképpen szamorodni technológiával készült borok voltak, melyeket olyan magas mustfokkal szüreteltek, hogy maguktól is elérték az aszú kategóriát. Azonban az időjárás szeszélyességét kiküszöbölendő, ráébredtek, hogy aszút bizony csinálni is lehet. Ezeket a borokat emlegették később “szemen szedett” vagy “tsinált” aszúként. Itt az eljárás már a maihoz hasonlatos volt, vagyis az aszúsodás alatt folyamatosan kiszedték az aszús szemeket a fürtökből, majd az így összegyűjtött aszút kitaposták (aszútészta) és felöntötték musttal, új- vagy óborral. Megint csak ingoványos talajra téved az egyszeri borszakíró, ha megpróbál itt rendet tenni. A mai szabályozásban szerepel, hogy csak musttal vagy évjárat azonos borral lehet felönteni az aszúszemeket, ellenben egyáltalán nem tűnik biztosnak, hogy ez négyszáz évvel ezelőtt is így volt. Mi több, hallani olyan vélekedésről, hogy az óbor használata segíthette a gazdát, ha az adott évben nem termett megfelelő minőségű újbor. Nem tisztünk igazságot osztani, a lényeg csupán annyi, hogy az új, csinált-aszúk megjelenésével egyszeriben biztosíthatóvá vált a kívánt mennyiségű édes aszúbor és elindulhattak a szekér-karavánok Lengyelország irányába.