Szagolj hozzá – röviden a borkóstolásról 2.

Egy bor illata rengeteg különböző vegyületből épül fel, amelyeket úgy szoktunk jellemezni, hogy meghatározzuk, leginkább mire emlékeztetnek minket. Az orrunk egyébként egy igen alkalmazkodóképes testrészünk, sok mindenhez hozzá tud szokni rövid idő alatt. Ez a borkóstolásnál azonban nem túl szerencsés, ezért talán ez az a pontja a folyamatnak, ami több gyakorlást is igényelhet. 

De miért fontos az illat? Azért, mert az eljárások helyes alkalmazásáról árulkodik: arról, hogy mennyire sikerült a szőlő jellegzetes illatjegyeit átmenteni a borba, illetve kiegészíteni egyéb érlelési aromákkal.  

És hogy mit kellene érezned? Azt elsőre mindenképp meg tudod állapítani, hogy gyenge, diszkrét, visszafogott, élénk vagy esetleg intenzív-e az illat, ami az orrodba szökik. Az illatos fajták többsége sok esetben egy könnyedebb bort takar, míg a tartalmasabb, hosszabb időt palackban töltő tételeknél előfordulhat, hogy nehezebben érzed meg az illatát, több idő kell a bornak, míg kinyílik, és lehet, hogy akkor sem hagyja el a poharat. Az illatok egyébként a hőmérséklet-változással és a levegővel való érintkezés hatására folyamatosan változnak. 

Egy kis gyakorlás után megpróbálhatod kategorizálni is őket. A kategóriákat nemzetközileg dolgozták ki, és a következő módon csoportosítják az aromákát:

1. virágosak: rózsa, jázmin, ibolya, rezeda, akácvirág
2. gyümölcsösek: alma, körte, sárgadinnye, eper, fekete bodza, szilva, kajszibarack, őszibarack, eper, málna, kökény, áfonya, citrusfélék, banán, füge, birsalma
3. fűszeresek: vanília, szegfűszeg, fekete bors, pirospaprika, szerecsendió, fahéj, ánizs
4. friss/szárított füvesek, növényesek: vágott fű, tea, szárított széna, dohány, gomba
5. ásványosak: vulkáni kőzet, kréta, agyag
6. animálisak és egyebek: állatszőr, pézsma, cserzett bőr, kenyérhéj, vaj, füst, gyanta